Ezúton csatlakoznék én is azokhoz, akik billentyűzetet ragadtak, hogy szavakba öntsék benyomásaikat az V. H.É.T. versenyeivel kapcsolatban. Mint rendező nagy örömet okozott, hogy ilyen magas létszámú versenyeket tudtunk összehozni (20+fő minden rendszerben), és ezúton is köszönjük mindenkinek, aki eljött! Reméljük, hogy jól éreztétek magatokat, és legközelebb is találkozhatunk veletek. A helyszínen sok pozitív visszajelzést kaptunk, de hálásak vagyunk a kulturáltan tálalt építő jellegű kritikáért is. (legközelebb pl. valahogy szerzünk hűtőt a sörnek. :D) A sors úgy hozta, hogy rendezői titulusomat részben feladva WM/H játékossá léptem elő, mivel páratlan számú nevezés érkezett be. Mint szervező természetesen egy előkelő helyezés esetén mindenképp visszaléptem volna, de semmiképp sem szerettem volna elrontani mások versenyét azzal, hogy nem veszem komolyan az előttem álló három meccset. Ez irányú törekvéseimet azonban nagyban hátráltatta az előző két átdorbézolt éjszaka, amiért ezúton is köszönet néhány kedves játékostársamnak. :D Szó szót követ, kidörgöltem a csipát a szememből és asztal mellé álltam Khadorjaimmal. 1. forduló, „Sajtreszelővel rejszolni.” Carlos Cryxeit dobta a gép nagy örömömre, mint első ellenfél. Eleve útálok Cryx ellen játszani és Carlos ráadásul még jól is játszik velük. (értsd.: a gyomrod felfordul olyan listákat tud összerakni az amúgy igen változatos Cryx fertelmekből.) Most sem volt jobb a helyzet, egy igen kellemes Gorshade listával kápráztatott el rögtön a reggeli kávémat követően. Rég játszottam és amúgy is elég kezdőnek számítok a „nagyöregek” mellett, de volt egy egész jó kis listám, ami eddig jól elkavircolt a legtöbb teszt-meccs során. Gondoltam nosza elő eIruskkal és kis barátaival. Mivel Carlos is az előző esti dorbézolás szerves részét képezte, így azért adtam magamnak egy kis esélyt, bár nem túl sokat. A legutóbbi meccsünknek megfelelően most is olyan figurákat hozott, amiket még soha nem láttam működés közben, ennek megfelelően most is „vakon” kellett játszanom. A játék elei gyorstalpaló maximum arra volt elég, hogy jól félreértsek pár dolgot, aminek igen szomorú következményei lettek a végkifejletben. Felpakoltunk és nosza. Átadtam a kezdést, mint legtöbbször, ha van rá lehetőségem ezzel a listával. A Mortar miatt jó, ha bearaszol az ellen lőtávba, és az Ironfangek is könnyebben beérnek. Jött is vagy 25-30 figura egyenletesen hömpölyögve, széthúzva a pálya majd teljes szélességében. No ezt szereti is a Mortar, csak az zavart kicsit, hogy a legtöbb figura amit le tudtam volna vele lőni feltámasztható volt. Gondoltam egy nagyot és a felturbózott Ironfangeket áttoltam az ő oldalára, hogy feltartsam legalább egy kicsit az ellent. Szépen elrendeztem őket, hogy B2B kontaktban legyen mind, de csak négyet toltam előre, hogy közelharcba beérve blokkolják a „béna lovagokat” vagy miket. Ez volt az a pont, ahol Carlos igen előzékenyen felajánlotta, hogy mozgassak vissza mindent és csináljak mást, ha gondolom. Nem gondoltam, mert tudatos „áldozat” volt, hogy betoltam őket feláldozva ezzel néhány remek harcost. Hiába a Khador katonák sorsa nem egyszerű. Sajnos egész pici számítási hibákat vétettem mindez alatt, mivel teljesen ignoráltam azt a tényt, hogy azok a figurák, amiket közelharcban akarok tartani ghostly-k és nincs rájuk free strike. Ennek megfelelően lekaszabolódtam és ráadásul még élőholtként visszatértek a srácok, egy derék Cryx solonak köszönhetően. Innentől kb. buktam is a meccset, mert ugyan a végén egész jól álltam még, de a VP szerzést nem tudtam megakadályozni. Tartottam a saját zónámat, de a középsőn folyamatosan termelődtek a VP-k ellenfelemnek. A végső konklúzió, sima scenario győzelem Carlosnál. 2. foruló, „Vak vezet világtalant.” A vesztesek ágán továbbdöcögve bízhattam abban, hogy hozzám hasonló játékerősségű ellenfelet kapok, akivel egy kiegyensúlyozottabb meccset játszhatok. Kronx Everblightjait sorsolta mellém a gép, ami szintén nem volt elsőre túl kecsegtető. A seregismertetésnél kiderült, hogy mindketten elég kezdőnek számítunk és ennek megfelelően nem is stresszeltük túl a meccset, ami azért egy jó kis összecsapásnak ígérkezett. Miután megtörténtek a csapatismertetők már kicsit bizakodóbb voltam, mert ellenfelem egy lövős-hátrálós sereget épített, ami objektívás küldetésnél az én malmomra hajtotta a vizet. Azért kicsit aggódtam, hogy ekkora tűzerő mellett beérek-e, de bíztam az Ironfangjeimben. Tovább nehezítette a dolgom, hogy az AD-s figurái a felállásomat követően kerültek fel, így nehezebb volt pozícionálni a Mortart. Az átadott kezdést követően megindult felém a teljes seregével és riasztóan közel is ért hozzám. Annyira azért nem, hogy odaérjek, de ha én is felé mozgok, akkor jöhetett volna, az üss és fuss Evertáp-móka. Nem volt túl bíztató a kép, de jöttek bátor Ironfangjeim és átrohantak a pálya másik felén hesszelő lovasaihoz és egy elég közel campelő lövős osztagához. Így három lovas és „Rudolfon a piros orrú rémszarvason” lovagló solo-ja közelharcba került, a többiek meg kitakarásban egy ház mögött húzódtak meg az íjászai elöl. A Mortar ezen az egy meccsen kb. semmit nem csinált, de kiemelt célponttá lépett elő, amivel elég sok figuráját átmozgatta a balszárnyra, kissé megnövelve Ironfangjeim túlélési esélyeit. Mindezalatt a MOW-ok megindultak komótosan az objektíva foglalására. Pechemre Rudira nem lehetett free strike-olni, így szépen ki is galoppozott közelharcból és rálőtt egy Ironfangre, aminek épp 17-es DEf-je és 18-as ARM-ja volt. Ez persze nem okozhatott problémát egy ilyen jól képzett lovasíjász számára, aki ráadásul minden bizonnyal a Mikulás barátja is egyben, és szépen kivéreztetett egy IF-et. Nosza neki, megkísérelte ezt még egyszer, de ha jól rémlik az már nem jött össze. Rudi példáján felbuzdulva a többi lovas is hátraarcot fújt, de rájuk már volt free strike, ami két lovast segített hozzá az őseikkel való találkozáshoz. Ez hiba volt és értelmetlen áldozat is egyben, amit ezután viszont jól ellensúlyozott az olajozott szemmértékkel és pár jó dobással. Az íjászcsapat is hátraarcot fújt és úgy állt meg 12”-ra tőlem, mintha fel lett volna festve a terepasztalra egy jel. Ezt amúgy még jó párszor eljátszotta Kronx, úgy hogy vagy baromi jó szeme van vagy iszonyatos mákja. (Ez utóbbira amúgy, későbbi dobásai erősen rácáfoltak.) Egy szó, mint száz, az íjászok is beabáltak egy-két IF-et, de még mindig jól tartották magukat a srácok. A következő hibája az volt, hogy a legkisebb erőfeszítést sem tette, hogy gátolja a pontszerzésemet, pedig csak egy-két inch-el kellett volna arrébb araszolnia egy-egy figurával. (Lehet kevés objektívás küldit játszott ő is, mert mint később megbeszéltük neki is rendesen lefogta a procit az ölés-túlélés progi, és nem maradt kapacitás a foglalásra.) Lényegében itt el is dőlt a meccs. Írtam egy pontot a MOW-okkal és tovább üldöztem az egységeit az IF-ekkel, egyre távolabb az objektívától. A másik oldalon Kovnik és egy Berserker keserítette meg az életét, plusz Irusk házikedvence, a Decimator is beért egy lövős beastjéhez és ledarálta steak közeli állapotba. Az ő körében jött, ami ilyenkor szokott, avagy „a szegény embert az ág is húzza” effektus. Vacak dobások sorozata, elmaradt beastgyógyítás stb.. Itt már tényleg semmi nem jött össze neki, ráadásul ismét nem vitatta az objektívát, így megint írtam egy pontot. Az én körömet már le sem játszottuk, kezet fogtunk és megköszöntük a játékot egymásnak. Végső konklúzió, sima győzelem, ami lehetett volna nehezebb is, de nem lett. Összességében nagyon élveztem a meccset, mert egy szimpatikus sráccal játszhattam, aki még nem vette véresen komolyan a játékot. 3. forduló, „Mi lett volna ha…” Az utolsó mérkőzésem Pattison törpéi ellen volt. Az alacsony, szigorú tekintetű szakállas srác valóban egy mogorva „törpe” benyomását keltve sétált az asztalunkhoz, de itt is igen kellemesen csalódtam játékostársamban. Korrekt játékos volt és jó ellenfél. Mindketten elég fáradtak voltunk már és nehezen koncentráltunk, ennek megfelelően nem kapkodtunk el semmit. Cseverésztünk, bemutattuk egymásnak a seregeket, felpakolásztunk, egyszóval olyan öregurasra vettük a figurát, amit amúgy abszolút nem bántam. „Meglepő módon” egy lövős törpe sereggel pakolt fel a túloldalon, amibe azért jutott jó pár kaszabolós figura is. Igazából nagyon hasonló csapatunk volt, ő lövésben, én talán közelharcban voltam erősebb kicsit. Ismét átadtam a kezdést és ő szépen megindult felém, ahogy azt kell. Az AOE-k miatt itt még jobban féltem a tűzhaláltól, de az IF-ek pont szembe álltak fel az elpusztítandó objektívával, ami mellett meg ott voltak a lövős light jackjei ideális IF célpontoknak. IF-ek megindultak és beértek, szépen elrendezve B2B-be közelharcba. Egy maradt le és az officer a zászlóssal, de figyelembe véve, hogy mennyiszer elrontottam a felállást ez egész jó aránynak mondható. Ment a matek részemről, hogy betoljam-e a Mortart a következő körös objektíva lövésre, vagy irtsam az ellent, de végül inkább lőttem és bíztam a srácokban. Na itt jött, amit még nem látott a világ, a törpe caster begurult, és eleresztett pár gránátos lövést az emberei közé lőve, a featjével megtámogatva. Morálisan megkérdőjelezhető cselekedetének következménye, hogy törpe precizitással telibeverte az egyik IF-et és a blast-al levitt még négy másikat. Iszonyat stabilan dobálta a 12+-t 3 kockából, ami nem lehetetlen, de azért kb. nyolcszor megcsinálta egymás után. Figyelt rá, hogy teljes legyen a csoda és a nagysablonból random szóródó kissablonokat is rátette az 5”-al arrébb álló többi IF-re. Ezek is hullottak, mint a legyek. Itt jegyezném meg, hogy rohadt mákja volt Pattisonnak ennél a lövéssorozatnál, de mindketten igen szélsőségesen dobáltunk az egész meccs alatt és összességében kiegyensúlyozott volt a meccs. Erősen megfogyatkozott Ironfangjeim (értsd.: az officer + zászlós maradt) még tartották magukat, de ők is csak a toughnak köszönhetően. A MOW-ok fogták az én objektívámat és elhessegették az arra kószáló alabárdos csapatot, akik jobbnak látták még egyszer átgondolni az összecsapást velük. Sajnos kb. itt járt le az időnk, így killponttal Pattison nyerte a meccset, amit csak azért sajnálok, mert nem tudtuk végigjátszani. Még ledobtam egy akciót, amiből lett volna esélyem a scenario győzelemre átlag feletti dobásokkal, de nem jöttek, így soha nem tudjuk meg mi lett volna, ha… Összességében tényleg csak azért morgolódok, mert egyszerűen fogalmam sincs, hogy ment volna tovább a játék és ki nyert volna. Neki is volt fent még rendesen figurája és nekem is. Én közelebb voltam az objektíva pusztításhoz, ő meg több védelmet hagyott hátra, amik megfoghatták volna ezt. A végső konklúzió egy korrekt döntetlen, amit az ellenfelem nyert meg, de nem érdemtelenül. Összességében bár nagyon nyögvenyelősen álltam asztalhoz, három kifejezetten jó és tanulságos meccset sikerült letudnom a hétvégén, köszönet érte minden ellenfelemnek… és a szervezőknek! ;)