Shadowrun: Crossfire

 

 

 

Ez alkalommal egy személyes kedvencről, a Shadowrun: Crossfire társasjátékról beszélnék. A mai napig az egyik leghangulatosabb szerepjátékos univerzumnak a Shadowrun sci-fi világát tartom. Neonfényes, mégis sötét, behálózza a mátrix, itt is vannak sárkányok és nem mellesleg nem egyszerű túlélni benne. Aki valaha is játszott a szerepjáték hagyományos kocka-papír-ceruza verziójával, annak biztosan ismerősnek hangzanak a „Dekás” vagy „Rigó” kifejezések.  Még mindig bele vagyok bolondulva abba a koncepcióba, hogy beledugsz egy kábelt a fejedbe és az elméddel irányítasz drónokat, járműveket.

 

A Shadowrun emellett azon világok közé tartozik, melyek hosszú idő elmúltával is képesek voltak megújulni. A számos mostanában megjelenő számítógépes játék mellett akár azt is mondhatjuk, hogy reneszánszát éli ez a sci-fi univerzum. A számítógépes játék verziója is remek móka, de nem annyira társasági elfoglaltság. A mai rohanó világban arra már nem nagyon van időnk, hogy újra elővegyük poros szabálykönyveinket és órákat bénázzunk, mire csak összemeséljük a csapatot. Arra viszont, hogy elővegyük a Shadowrun: Crossfire dobozát biztosan mindenkinek akad ideje. És milyen jól teszik!

 

Milyen is ez a társasjáték? Először is nehéz! Ha nem szereted a kihívásokat inkább maradj a „Ki nevet a végén”-nél. Másodszor: kooperatív, (ami nem mondható el túl sok vetélytársáróll), csapatmunkára nevel, a szó legszorosabb értelmében társasjáték. Hozzáteszem, erre a kooperációra szükség is van a játék során. Végül, de nem utolsó sorban remek játékrendszere van: nem nagyon bonyolult, így viszonylag hamar átláthatók a szabályok, viszont összetett annyira, hogy változatos maradjon.

 

               

 

Kezdjük viszont az elején! Miről is szól a játék? Alapvetően egy deck-building társasról van szó, amit mégsem lehet így beskatulyázni. Optimálisabb esetben vagyunk négyen, akik kapnak valamilyen küldetést és azt teljesíteniük kell. Többféle küldetés van: pl. be kell törni egy céghez, ki kell menteni valakit, vagy le kell ölni egy sárkányt. A küldetéseknek változó a nehézsége. A négy játékos összerakja a megfelelő csapatot szétosztva egymás között a szerepeket (négy szerepből mindenkinek jut egy). A szerepek, melyek a kártyáink színeit is definiálják a következők: az „Arc” (Face - piros), Utcai szamuráj (fekete), Dekás (zöld) és Varázsló (kék). Így elvben a Shadowrun univerzum minden aspektusára felkészülhetünk. Ezt követően választunk magunknak egy fajt, ugyanis lehetünk Emberek, Elfek, Törpék, Orkok és Trollok. Mindenkinek megvan a maga előnye és hátránya, ugyanis a fajunk határozza meg a kezdő lapjaink számát, a pénzünket és az életerőnket. Én azt ajánlom, hogy a szerepeket és fajokat random módon döntsétek el, mert úgy sokkal mókásabb! Ezt követően mindenki megkapja a maga jussát és kezdődhet a buli! 

 

Nézzük meg az alapküldetést: a céghez való betörést, majd menekülést. A játék körökre osztott és akkor ér véget egy kör, ha minden játékos cselekedhetett. Emellett a játéknak van három fázisa, amit ha túlélünk, akkor sikeresen megmenekülünk. Minden kör elején történik valamiféle „esemény”, ami 90%-ban a játékosok számára kellemetlen és az adott kört befolyásolja. Továbbá minden fázis elején jön egy bizonyos számú ellenség, akiket a játékosoknak le kell győznie. Eleinte mindenkire jut egy (azt, hogy kihez jut az első ellenfél a kártya színe határozza meg), ám a későbbi fázisokban ez folyamatosan nő. Egy fázis akkor ér véget, mikor az összes kint lévő ellenséget legyőztük. Saját körünkben kártyáink segítségével szembeszállhatunk saját ellenfelünkkel, vagy megtámadhatjuk a társunkat inzultáló gonosztevőt. Lényegében kártyáinkból különböző színkombinációkat kell összehoznunk, hogy ellenfelünket a földdel tegyük egyenlővé. Alapból a saját körünkben csak mi cselekszünk, de bizonyos esetekben társaink is tudnak nekünk segíteni. A feladat: legyőzni az összes ellenséget és túlélni a három fázist, hogy teljesíthessük a küldetést.

 

 

 

A túlélés érdekében különböző felszerelési tárgyakat vásárolhatunk kezdőpénzünkből vagy az időközben legyőzött ellenfeleinkért kapott pezetából. Alapvetően mindenkinek érdemes a saját színével jelölt tárgyakat vennie, mert azok működnek legjobban a szerepével, de vannak általánosan is használható eszközök (pl. DocWagon).

 

Adott tehát négy mindenre elszánt hős, különböző eszközökkel és képességekkel felszerelkezve, miközben mindenféle lények, gonosztevők próbálják elvágni menekülési útjukat. A játék ezáltal folyamatos interakciót kíván a társak között. Ennek eredményeképpen senkinél sincs igazából holtidő, mindenki végig bele van vonva a játékba és együtt ötlitek ki a kacifántosabbnál is kacifántosabb kombinációkat.

 

        

 

A játéknak három végkifejlete lehet: mindenki túléli és teljesítitek a küldetést, csak félsikert értek el és ippeg csak túlélitek, vagy senki sem jut ki élve. Motivációként a játék tapasztalati pontokat ad a sikeres vagy félsikeres küldetésekért, amikért cserébe különböző módon tápolhatók a játékosok. Ez elméletben növeli a későbbi menekülési esélyeket, de a valóság ennél sokkal ridegebb. :)

 

A játékot sok kritika érte, amiért nagyon nehezen lehet benne nyerni. Ez valóban így is van, ám ez csak még kiélezettebbé és izgalmasabbá teszi a játékot. Emellett úgy összekovácsolja a csapatot, mint semmi más. Amikor pedig végre győztök, olyan boldogok vagytok, mint még soha!

 

Összességében a Shadowrun – Crossfire nem a legkönnyedebb társasjáték, amit választhattok. Ellenben remek szórakozás, hiper-kooperatív, folyamatosan leköt és gondolkodásra késztet. Ehhez társul a rendkívül szép kivitelezés. Emellett a Shadowrun szerepjáték kellemesen nosztalgikus élményét nyújtja néha 10 percig (ha nincs szerencsétek), de van, hogy órákig. Mindenkinek csak ajánlani tudom!